MI A CRANIOSACRALIS TERÁPIA?

A craniosacralis (ejtsd kranioszakrális) terápia egy különlegesen gyengéd, mégis rendkívüli módon hatékony természetes gyógymód, amely egyre elterjedtebbé válik széleskörű alkalmazási lehetőségeinek köszönhetően.

A terápia egy nemrégiben felfedezett élettani rendszer, az ún. craniosacralis rendszer kezelésére és harmonizálására irányul, és különleges helyet foglal el a hagyományos orvoslás és a természetgyógyászat között. A módszert az 1970-es évek közepén, évtizedes tudományos kutatásokat követően fejlesztette ki Dr. John Upledger, amerikai osteopatha orvos. A craniosacralis terápia rövid időn belül a világ egyik vezető alternatív gyógymódjává vált. Sikerét a rá jellemző gyengéd érintéseknek, hatékonyságának és a szervezet öngyógyító mechanizmusaira, természetes védekezőképességére gyakorolt hatásának köszönheti.


A craniosacralis rendszer anatómiai alapjai

A terápia alapja a craniosacralis rendszer, mely a szív- és érrendszer, valamint a légzőrendszer mellett egyike testünk három legfontosabb, önálló  ritmussal rendelkező élettani rendszerének, és amely minden gerinces élőlényben megtalálható.

A ‘craniosacralis’ elnevezés a rendszer két anatómia végpontját alkotó csontok, a koponya (cranium) és a keresztcsont (sacrum) funkcionális egységére utal. A rendszert a koponyán és a gerincoszlopon belül a három rétegű agyi-gerincvelői hártyarendszer, valamint az abban termelődő és keringő agyi-gerincvelői folyadék (liquor) alkotja. A membránrendszer külső rétege a kemény agyhártya (dura mater), amely szorosan hozzátapad a koponyacsontok belső felszínéhez, majd egy ebihal alakú zsákot képezve lenyúlik egészen a keresztcsontig, és ott is rögzül. Ez a szoros csontos kapcsolat magyarázza, miként okozhat a membránrendszerben kóros feszülést, majd ennek következtében fizikai panaszokat, betegségeket pl. egy gyermekkori esés a keresztcsontunkra.

A liquor ritmusos termelődése és felszívódása állandó nyomásváltozást okoz a membránrendszerben, melyhez a rendszer ritmusos térfogatváltozással alkalmazkodik. Ez hozza létre a testen bárhol kitapintható craniosacralis ritmust, amely független a szív- és a légzőrendszer ritmusától, és amely az életünk során nagyjából állandó (6-12 ciklus/perc); csak a bennünket érő negatív fizikai, lelki és egyéb blokkok hatására változik. Krónikus betegségek például 6 ciklus/percnél lassabb, azaz alulműködést, míg pl. akut gyulladások, autizmus túlműködést okozhatnak. 

A craniosacralis rendszer jelenti azt az élettani környezetet, amelyben az idegrendszer él, fejlődik és működik. Mivel a rendszer a test minden szervével, szervrendszerével és alrendszerével közvetlen kapcsolatban van, így diszharmonikus működése nemcsak az agy és a gerincvelő, hanem az egész ember szempontjából káros. A craniosacralis rendszerben felborult egyensúly hatással van a vérkeringésre, a légzésre, a csontokra, ízületekre és a kötőszövetes lemezekre, a mozgásszervrendszerre, a nyirokkeringésre, az immunrendszerre, a hormonális folyamatokra, mentális képességeinkre és érzelmi állapotunkra is. Ugyanakkor ez fordítva is igaz: a craniosacralis terápiával mindezekre pozitív hatást gyakorolhatunk.

A craniosacralis terápia jellemzője a mikromanipuláció, amely a koponyacsontok mikromozgásainak korrigálásán, valamint a test kötőszövetes rendszerében lévő kóros feszültségek oldásán alapul. A terápia igen komplex, hiszen fizikai, mentális, érzelmi és energetikai síkon hat. Fizikai szinten célja a koponyacsontok szabad mozgásának biztosításával a liquoráramlás normalizálása, a koponyán belüli keringés javítása; az intracranialis membránokban lévő feszültségek oldásával a hormonális egyensúly helyreállítása, az idegi funkciók javítása, a gerincvelői szegmentumok facilitációjának megszüntetése; a test kötőszövetes rendszerének lazításával az ízületi feszültségek korrekciója, az izomrelaxáció, a belső szervek hatékonyabb működésének elősegítése. Mentális szinten a vegetatív idegrendszer paraszimpatikus működésének fokozásával nyugalmi állapotba hozza az idegrendszert és a szerveket, így javítja a stressztűrő képességet, segíti belső energiánk megőrzését és újratermelődését.

Magasan képzett craniosacralis terapeuták segítségével megkereshetők és feloldhatók korábbi, bennünket ért és a testben eltárolódott traumákhoz kapcsolódó negatív érzelmek energiája, amely a jelenben fizikai panaszokat okoz vagy okozhat a jövőben. (Bővebben lásd a Mi a SER? c. fejezetünkben)

A craniosacralis terápia nemcsak komplexitásában és hatásmechanizmusában különleges, hanem technikái, valamint a terapeuta és a páciens közötti kapcsolat tekintetében is.

A manuális terápiák közül az érintés minőségével, gyengéd, lassú, apró mozdulataival tűnik ki. A terapeuta nem alkalmaz tekintélyes fizikai erőt vagy hirtelen mozdulatokat, így újszülötteken vagy akár súlyos osteoporosis esetén is biztonsággal alkalmazható.

A craniosacralis terápiában a kezelés alatt a terapeuta jelenléte minden tekintetben neutrális, ami megint csak nagyban eltér a többi gyógymódra jellemző aktív és irányító jellegtől. Míg más módszerekben a testben tárolt információ lehívása, felderítése és a működési zavar elhárítása a szakember dolga, addig a craniosacralis terápiában a páciens aktív, míg a terapeuta semleges marad és támogatja a test öngyógyító folyamatait. Az érzelmi traumák oldásánál (SomatoEmotional Release) a feltett kérdéseket is a páciens teste irányítja, a válasz pedig nem a páciens elméjében, hanem a testében fogalmazódik meg; a terapeuta hozzásegíti a pácienst ahhoz, hogy ő maga ismerjen fel összefüggéseket, jusson el bizonyos felismerésekig. Ezeket az összefüggéseket a terapeuta még akkor sem javasolja vagy veti fel, ha ő már teljesen biztos benne, hogy ez a válasz a problémára. Hiszen honnan tudhatná biztosan? Életünk feladatainak, problémáinak megoldása, kérdésinek válasza egyetlen helyen van - bennünk! A craniosacralis terápiának célja tehát visszaadni a gyógyulás felelősségét a páciens kezébe.

Több mint 40 éves nemzetközi tapasztalatok alapján a craniosacralis terápia hatékonyan alkalmazható többek között az alábbi esetekben:

Fejfájás, migrén, álmatlanság, idegfájdalmak
Krónikus nyak- és hátfájdalom, állandó fájdalom bárhol a testben
Asztma, krónikus hörghurut, krónikus arcüreggyulladás
Tinnitus (fülzúgás) és egyéb középfülproblémák, fül-orr-gégészeti betegségek
Lázas állapotok, fertőzések
Krónikus fáradtság, kimerültség, legyengült állapot
Az immunrendszer zavarai, autoimmun megbetegedések
Stressz, szorongás, érzelmi nehézségek, depresszió, szenvedélybetegségek
Hormonális problémák
Bőrproblémák (ekcéma, psoriasis, stb.)
Szív- és érrendszeri megbetegedések, magas vérnyomás, szédülés
Gastroenterologiai betegségek: reflux, fekélybetegségek, felszívódási zavarok, gyulladásos bélbetegségek, IBS, liszt- vagy tejcukorérzékenység, stb.
Motoros koordináció zavara, SM, Parkinson-kór
Ortopédiai problémák, gerincbetegségek, csontritkulás
Fogászati és állkapocs-ízületi problémák
Baleseti agyi és gerincvelői sérülések
Műtét utáni működési zavarok
Nőgyógyászati zavarok: ciklusproblémák, endometriosis, PCOS, meddőség
Terhesség alatti és azt követő problémák, szülési trauma
Csecsemőkori zavarok: szopási nehézségek, alvásproblémák, kólika
Gyermekkori zavarok: hiperaktivitás, megkésett beszédfejlődés, ágybavizelés, kancsalság
Viselkedésproblémák, dühroham, tanulási nehézségek, dyslexia, dyscalculia, koncentrációzavar
Autizmus, epilepszia, központi idegrendszeri sérülés (CP)
Az érzelmi élet zavarai esetén

A craniosacralis terápiának általános kontraindikációja nincs, vannak azonban olyan technikák, melyek bizonyos esetekben nem, vagy csak fokozott óvatossággal végezhetőek. Ide tartoznak azok az esetek, melyeknél az intracranialis (koponyán belüli) nyomás változása veszélyes lehet, pl. akut agyvérzés, akut koponya- vagy nyakcsigolyatörés, akut agyhártyagyulladás, agytörzsi daganat, nyúltagyi hernialisatio, Arnold-Chiari szindróma.

8 éven aluli gyermekek esetén craniosacralis terápiát kizárólag az ilyen irányú szakképesítéssel rendelkező terapeuták végezhetnek. Nevük és elérhetőségük a ‘Hallgatók’ menüpont alatt található.